Számkivetett

Te undok galád kedvtelenség!
Óh hogy sikolt a kegyvesztett
Mikor szava súlya rég elveszett..
Alázkodva,térden állva kér,
S véres kezén lüktet még az ér.
Szeméből mérgetett félelem húl,
Agyában őrület hulláma dúl.
Teste láncok közt feszül,
Lelkének ereje egyre csak emrül.
Hol jársz édesem??
Merre vagy kedvesem?
Vak reménység mért nem hagysz
Egy szót én nekem?
De csend....s a válasz némán
Fülembe ordít.
Te lehetsz az ki
A sorsomon fordít.