Zubogva halk moraj
Tört elő szívéből,
Ős morgás áradt fel
Torkának mélyéről.
Jég fehér bőrén
Táncolt a nap fénye
Száján csillogott
Az alkonyatnak vére.
A víg szellő is sikoltva
Tépkedte a fákat,
Égő szeme mélységéből
Gyilkos vadság áradt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése