Gondolatok magam(B)ról

Valakinek a hiánya olyan mint mikor egy szobába zárnak az ellenséggel.
Egy idő után képes avgy vele együtt élni.

Sírva magadat sajnálni gyengeség, mosolyogva tűrni csendessen...ez a lelki nagyság.

ÁrnyKép

A múlt árnyként övet,
Ként s követ dobál felém,
Lehajtott fejjel kullogok
Egy sötét alak téved elém.

Szív szilánk.

Téged nézlek de
Üres tükörkép tekint vissza rám.

Hozzád bújnék de
Rideg tükör simul hozzám.

Csendesen torzlnak
Arcomnak vonásai

Az üveget mardossák
Öklöm csapásai.

Zihálva szilánkot
Emel ki szájából

Csendesen szipog most
Tanulva kárából.

Nem szerelemnek.

Álmodtam egy képről,
Hol megfogtad a kezem,
Egy képről hol felnőttem,
S ottvoltál velem.

Emlékszem álmomban
Tűz égett szemedben,
Nemszóltál semmit
Csak ringattál kezedben.

Azt mondtad büszke vagy
Arra aki lettem,
S ez így marad örökre
Bár mit is tettem.

Rideg szavad elfeledni
Nem fogom már soha,
Reggeli ébredésnél
El is szállt a csoda.

2009.08.26
apa.

Fájó képek*

A szív üvölt de a lángoló gondolatok pernyeként hullanak a nedves földre.

A ködben elveszik a szeretet és béke.A szív elfagy s a vér jégcsapként csöpög az olvadó hóba.

A vöröslő felhők mögött alábukik a nap fénye.

Az emberek önmagukat keresve bolyongnak az élet útvesztőiben kőrbe,kőrbe.

A víz a vérrel vegyül,míg a lélek felszínre löki nedvét.

Az éjjeli árnyakat magukba folytják a felkelő fények.

A csend némán gyilkol az éj álmában.

A felejtés a szív börtönébe zárva éhezik.

A szerelem sírjában minden éjjel felébred a magány.

A fáradt óra lustán ketyeg míg az élet fogy.

(Ezen sorokat nem versnek szántam nyílván valóan..egy belső állapotot tükröznek..melyek az őrületbe kergetnek. Nem tudom mik ezek... csak üresnek látszó mély érzelmet kifejező sorok.)

Reggel

A reggeli kávé ridegen csúszik végig
a fehér csésze fényes oldalán.
A parázs kialudt már.
Cigaretta sötét füstje kopogtat
a szürke hangszer dohos ajtaján.
A mozdony zakatol.
Kilégzés.A dobogás elnyomja
a zavaros tompa gondolatokat.
Pályaudvar.A szürke emberek kezdik
Szürke hétköznapjaikat
S várják a csodát.
A megszokás is villogtatja
Undok mosolyát.
Lassan nem tudni már
Hogy éppen nappal, vagy este vár.

Vihar

Mit ér a jövő?
Ha sorsunk multba vész,
S az élet vizén emberünk
Csak apró tengerész...
Ha a dühös tenger
Veledszemben bősz
S harcra kész,
Felejtheted jövődet
S mi a tegnapodba vész.
A bűntetést és édes bosszút
Én elviselni nem tudom,
Csak könny kíséri örökké
S őrült fájdalom.

Angyal

A gyermekek álmodnak
Fényről,csillogásról,
S felnőve ébrednek
Az édes látomásból.

A kedves fehér kisangyal
tizen éves korába
Lepottyan a menyországból
A föld fekete porába.

A kicsiny angyal feláll,
Leporolja magát
Csodálkozik nagy szemekkel
Milyen is a világ.

Két aprócska ösvény
Vezethet a jövőbe
Rajtad áll hogy merre mész
Hátra vagy előre.

Tollaid a szárnyadból
Kitépni ne hagyd,
S a jó ösvényt míg
E földön élsz...
El soha ne hagyd!

Kisherceg

Kisherceg szomorúan
Bandukolt az éjben,
Kis szemében könnycsepp ül,
Tenger kékes színben.

Mellette kis társa,
Hűen büszkén várja,
Kicsi róka segíti
Ha úgyérzi hogy árva.

Ébred a nap
S felszárítja könnyét,
Boldogság és szeretet
Önti el most szívét.

Kismadár

Havas téli tájon
Madár ül az ágon
Dalát egyre fújja
Büszkén míg csak tudja.

Dala angyalokról,
Fényes nappalokról,
Napnak fényéről
Kiscsillag képéről szól.

Kicsiny csőre fagyos
Mégis kedves,dalos.
Őt fagy le nem győzi,
Míg forró vére fűti.

Csodálják az emberek,
Segítik az istenek.
Hisz ki rendelkezik
Ilyen akarattal
Segíti őt ember,s angyal.

Nevető nap

A nap nevetve égeti
A szikkadt sivár tájat,
Állatoknak merev nyelvén
Véres nyálcsepp szárad.

A nap nevetve égeti
A lagymatag vidéket,
Embereknek szeméből
A fény mrá rég kiégett.

A nap nevetve hatol át.
A pajzs a vágynak enged..
Gyilkos sugár halad vígan
S tüze gyorsan terjed.

Zavar

Összezavarodva állok,
Szívom magamba átkod.
Szemem távolba réved,
Mosolyod szívemben éget.

Számkivetett

Te undok galád kedvtelenség!
Óh hogy sikolt a kegyvesztett
Mikor szava súlya rég elveszett..
Alázkodva,térden állva kér,
S véres kezén lüktet még az ér.
Szeméből mérgetett félelem húl,
Agyában őrület hulláma dúl.
Teste láncok közt feszül,
Lelkének ereje egyre csak emrül.
Hol jársz édesem??
Merre vagy kedvesem?
Vak reménység mért nem hagysz
Egy szót én nekem?
De csend....s a válasz némán
Fülembe ordít.
Te lehetsz az ki
A sorsomon fordít.

Vámpír

Zubogva halk moraj
Tört elő szívéből,
Ős morgás áradt fel
Torkának mélyéről.

Jég fehér bőrén
Táncolt a nap fénye
Száján csillogott
Az alkonyatnak vére.

A víg szellő is sikoltva
Tépkedte a fákat,
Égő szeme mélységéből
Gyilkos vadság áradt.

Fénytörés

Kéne írni pár sort
De nem segít a kezem,
Nincsen annyi pénzem
Hogy megjegyezd a nevem.

Anoním én nem vagyok,
Nem írok olyan szöveget,
Majd felkereslek májvipen
És hagyok neked levelet.

Ha meg is halnék egyszer
Majd végrendeletet írok,
Hagyok rád egy apró képet,
Ne lásd már hogy sírok.

Manapság a tehetségre
Szarnak az emberek,
Dugd meg párszor hátha
Akkor jön majd egy-két szerep.

Leesett az állad?
Nyugodtan ragd vissza a helyére.
Amit tőlem kapsz amjd kiscica
Azt nem kenheted kenyérre.

Ugyan.

Ugyan az az ember
Néz szembe a tükörképemmel
Minden áldott reggel.
Néha mégsem ismerem fel.
S álmos,riadt tekintettel
Ráüvöltök...VÉGRE KELJ FEL!

Apróságok

Ha bízni kezdesz valakiben, rögtön hátba szúr,
Mert a szív helyett manapság már csak az ész az úr!
/
Bár fekszem a porban,s távol a fény,
Egyetlen vágyam hogy ismét velem legyél.
/
Mért hiszem el mindíg hogy érdemes szeretni,
Ha hátbaszúrnak aztán s nem könnyű feledni.
/
Szeméből könnycsepp hull,de szíve derűs,vidám,
Mert ő játszhatja ma este az én kis komédiám.

A remény álnok lény,
Titokzatos és merész.
Ne gondolj hát arra már
Mi a tegnapodba vész.

Veréb

Kismadár az éjben
Szíve tiszta jég,
Eső mossa bánatát
S lelke üres rég.

A felkelő nap fénye
Újabb reményt adhat,
De keserves kis bánatán
Már nem segít a holnap.

A félelem s bűntudat
Kis szemében ég,
Gondolatát elnyeli
A távol messzeség.

Remény-telenség

Egy régi kép
Mely emléke nyúz
Két puha kéz
Mi mindíg visszahúz.

Sok fájó emlék
Miről te jutsz eszembe,
Tudom hibáztam,
Könny szökik szemembe.

Egy döntés mely kihat
Jelenre és múltra,
Egy szárnyaszegett angyal
Ki zuhan most a porba.

Álmodom hogy ismét
Itt leszel majd velem,
Remélem hogy egyszer
Te fogod meg kezem.

Elhagytalak téged,
De megbüntet az élet,
Mert rájöttem félek
Hogy elvesztelek végleg!

Idili kép

Egy megsárgult kép a szobám falán,
Sok régi szép emlék mely igaz volt talán.
Te voltál a fény egy borongós út végén,
Te voltál a támasz egy nehéz csata mélyén.
Most elmész és itthagysz más utat fogunk járni,
De én ittleszek majd s mindíg foglak várni.
Egy igaz hű barát kire mindíg számíthatsz,
Egy igaz hű ember kivel mindent megoszthatsz.
Csak állok és nézek mostmég látlak téged,
Holnap már a fél világ választ majd el minket.
Az ember aljas,kétszínű és érdes,
Nem kérdez ő semmit csak önmagáért tesz.
Soraimat zárom, remélem én is megtalálom
Azt a boldog utat mit neked ez az új sors mutat.

A nő

Nappal az erőset látod,
A magabiztos nőt
De éjjel könnyei mossák
A bizonytalan jövőt.